pazzo Gondolatok a burokból

Húzós egy hét volt.

Kispipinek már múlt hét vasárnap kezdődött a születésnap, mikor atyámék feljöttek. Anyu csinált neki Túró Rudi tortát, hoztak műanyag állatokat (Manapság az a favorit. Mással nem nagyon játszik.), meg Süti szörnyet a Szezám utcából.

Hétfőn leadtuk a legkissebbet anyósnak, és elmentünk Eperkének GYES-t intézni. Laza másfél óra várakozás, öt perc ügyintézés, aztán indultunk is a munkahelyére, leadni a papírt. Én út közben leszakadtam a Mammutnál. Kellemes várakozás a jó meleg könyvesboltban (az István király blogja című könyv megér egy posztot. Sajnos a blogon már alig maradt olvasnivaló.), aztán bevetettem magam a játék boltba. Ott látszott igazán, hogy készülnek a karácsonyra. Ennyi játékot egész évben nem láttam azon a helyen. Egyébként nem vettem semmit. Eperkével a KFC elött találkoztunk, ahol megebédeltünk, aztán indultunk tortát venni. 
Ki hinné, hogy a nagy nevű cukrászdák, mint az Auguszt, vagy a Daubner olyan mint a hentes? Már mint, hétfőn zárva. Út közben átvettük a megrendelt könyveket a Bookline üzletében (végre van Csillagporom!), és elindultunk torta vadászatra. Végül kaptunk is, nagyon finom, csokisat.

Kedden megünnepeltük Kispipi születésnapját, ami szerdán folytatódott, baba-buli keretében.

A buli után, este még szétszedtük a fél konyhát megint, mert jött másnap reggel a festő. Így csütörtökön adtunk a jó munkás embernek egy kulcsot, mi meg elmentünk a Tropicariumba.

Pénteken délután befejezték a festést, így Eperke elkezdett takarítani, amit aztán szombaton fejeztünk be, mindenféle szereléssel együtt. Délután, mikor visszatért Kispipi a nagyszüleivel az állatkertből (úgy sajnálom, hogy ebből kimaradtunk), megebédeltünk (természetesen libát ettünk).

Vasárnap már tényleg nem mentünk sehová. Nehéz is volt lekötni a kiscsajt. A diavetítés kb. tíz percig volt érdekes. Mi jobban élveztük. 

Ma meg már hajnali négykor csöngött a vekker.