pazzo Gondolatok a burokból

Amíg várunk Tim Burton új filmjére, az "Alice csodaországban"-ra, addig elkészíthetjük a film egyik szereplőjének, konkrétan  Cheshire macskának 3D-s változatát. Nem kell mást tennün, mint letölteni innen a szabásmintát, kinyomtatni, kivágni, és összeragasztani.

Ha valaki megcsinálja, küldjön legyen szíves egy fotót róla!

Forrás: Alice 2010

Lejárt a személyi igazolványom. Persze az okmányiroda a héten csak ma tart nyitva este 18 óráig. Egyébként délután 14, illetve pénteken délig állnak a dolgozó emberek rendelkezésére.

De lássuk, mennyibe is fáj egy igazolvány csere? Szerencsére a honlapon egyértelműen leírják. Kár, hogy a második fele már nehezen értelmezhető:

"A személyazonosító igazolvány kiállításának illetéke 1.500.-Ft. Kivételesen, ha a kérelmező nem rendelkezik érvényes, személyazonosításra alkalmas okmánnyal és részére az állandó személyazonosító igazolvány átmenetileg nem adható ki a fizetendő illeték 3.000.-Ft."

Teljes szöveg.

Ha jó értem, ha kapok újat 1500, ha nem kapok 3000 forintot kell fizetnem. Kérdés, ha elsőre nem kaptam, és megpróbálom másod, illetve harmadik alkalommal is, mindig 3000 forintot kell letennem? Tiszta lutri.

"Megkérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy sorszámhúzás után, tegyék meg tétjeiket az 5. számú ügyfélszolgálati pultnál! Távozáskor a nyereményeiket ugyanitt tudják felvenni."

Már február van? Akkor íme az ehavi hátterek kollekciója. Bocs, hogy nem vagyok túl termelékeny manapság.

Vasárnap volt a Macskák 1300-ik előadása a Madáchban. Szép kort ért meg ez a darab. Én "csak" 300-szor láttam, illetve dolgoztam benne. Ha nem rondítanak bele az életembe, talán 31.-én én is ott lehettem volna a színpadon, vagy a fejgépnél. Érdekes, hogy az eddigi életem során, mindig valami harmadik tényező barmolta szét azt a kapcsolatot, amiben igazán jól éreztem magam.

Na, nem kesergek tovább. A magam módján megemlékeztem régi életem egy szeretett mozzanatáról. Este, fürdetés közben, Kispipinek a musicalből énekeltem.

Olvassátok el, Zollendroller hogyan látta a vasárnap estét.

Szombaton leesett a nagy hó. Úgy volt, hogy átmegyünk Eperke szüleihez, de aztán ők jöttek hozzánk, s míg anyósommal sütöttük a libát, kacsát, a többiek lementek élvezni a hóesést. Délután, miután Kispipi kialudta az ebéd fáradalmait, mind az öten lementünk a ház előtti parkba. Építettünk hóembert, csináltunk hóangyalt. Egy szóval, család voltunk.

Rég nem éreztem ilyen jól magam "tömegben". Tudni kell, hogy én taszítom az embereket. Ilyen vagyok. Bizalmatlan, de mondhatom úgy is, nem szeretem az idegeneket, és nehezen engedek közel magamhoz bárkit is.

Számomra a család már rég megszűnt. Nagymamámmal sírba szállt. Mikor élt, nála karácsonyoztunk, szilvesztereztünk, születésnapoztunk, és hétvégenként is nála futott össze a család. Anyám, keresztanyám, keresztapám, és két unokatestvérem. Apám akkor már rég nem volt velünk, de nem is hiányzott. Csak mai fejjel tudtam felfogni, hogy ami akkor volt, mondhatni, az a teljesség érzése, az volt a nagybetűs család.

Szombaton, hosszú idő után, újra ezt éreztem. Nagyon jó volt.

Majd fél méteres hó esett felénk is. Eperke szülei átjöttek, kacsát, libát sütöttünk, ők addig levitték Kispipit szánkózni. A délutáni szieszta végére elállt a havazás, lementünk családilag hóembert építeni, és megmártózni a ritka nagy hóban. Pár fotó itt.

A kedd úgy ahogy, jól sikerült. A természet is meglepett, egy jó kis náthával. Gyakorlom a jövőheti hajnal 4 órás ébredést. Most sem tudok többet aludni. Hiába az orrcsepp, a c-vitaminos aszpirin. 4, és 5 óra között felébredek (jó esetben 5 után), s egész nap fújom az orromat.

Ott tartottam, hogy kedd. Leadtuk Eperkém écsanyjának a gyermeket, de előbb megtömtük magunkat finom ebéddel. Aztán irány a mozi, megnézni a "Doctor Parnassus, és a képzelet birodalma" című filmet. Ne kérdezd miről szól. Fogalmam sincs. Pedig nem volt semmilyen zavaró körülmény. Megint csak mi voltunk ketten a teremben (így szeretek moziba járni), és a legnagyobb zajforrás én voltam, egy százas papírzsebkendő  társaságában. De a film annyira zagyva, még a maga összetettségében is, hogy nagyon kell figyelni. Kicsit Tim Burton-ösnek mondják, de szerintem nem is hasonlít. Nálam az egyszer nézhető kategóriába tartozik. A női főszerepet ezzel a babaarcú modellel játszatták el. Ki hinné?

Szerinted elmondhatom, hogy ez már a fele? Akkor zenéljünk.

Amikor is a freeblog fejlesztői rákapcsoltak a facebookon is, hogy népszerűsítsék az új aloldalakat, nekem is megfordult a fejemben, hogy a blogetikettet is fel kellene pakolni a közösségi médiákra. Pláne itt az idő, hisz indul a választási kampány, s mint ilyenkor mindig, néhány honfitársunk megbolondul, és tele szennyezi a normális bloggerek oldalait, mindenféle ordenáré kommentel.

Ma jött el annak az ideje, hogy tett kövesse a tervet. Íme a blogetikett facebook oldala. Tessenek jönni rajongónak, küldjétek tovább, ecetera, ecetera!

Előre is köszönöm!

Hétfőn "postásjárás" volt nálunk. Megérkezett végre a születésnapi laptop, és SzuperAputól a 3000-ik kommentért az ajándék grafika. S még egy hét van a "nagy" napig.

Nem rossz a cucc. Folyamatosan tesztelem. Windows 7-el kaptam, de vissza raktam rá az XP-t, mert például a videók is szaggattak rajta. Letöltöttem egy nagy halom "portable" programot (olyan szoftverek, amelyeket nem kell telepíteni, és egy pendrive-on is hurcolhatóak, használhatóak.) Azt hiszem, ez a hét rámegy az ismerkedésre, megszokásra, aztán beindul a titkos project, meg a kreativitás.