pazzo Gondolatok a burokból

Nincs kedvem sablonozni, meg nincs kedvem dolgozni (nem mintha el lennék havazva).
Mikor Kispipit leadtam a nagymamájának, és mondtam neki, hogy na, adj egy puszit, átölelte a nyakamat, és csak ölelt, csak ölelt. Nem akarta abbahagyni. Akkor arra gondoltam, fene belé, inkább beszólok, hogy nem megyek ma dolgozni. Én is rosszul viselem az elválást a kölöktől, de ha neki is ilyen rossz, akkor én mit nyervogok?
Azért csak elengedett, meg nagy sóhajok kíséretében adott két puszit, aztán tartotta az arcát, olyan világfájdalmas képpel, hogy megesett rajta a szívem. Gyorsan le is léptem, mert már tényleg a sírás kerülgetett (lelkis faszi vagyok, na).

Ismét nyakamba vettem a várost. Két napja keresek Eperke közelgő születésnapjára egy nyavalyás varródobozt, de sehol sem találok. Illetve egy helyen ráakadtam. A Fény utcai piacon van egy Röltex. Belibbentem, hogy "csókolom, én egy bazi nagy varródobozt keresek". A csaj meg fel sem nézett az újságjából, hanem fel mutatott olyan három méter magasra, és oda vetette, hogy "ott van fent". Én meg felnéztem a polc tetejére, nézegettem a dobozt, ami csak nem akart lejönni magától, aztán egy köszönömmel kifordultam a boltból. 19.000-ért még a neten sem vásárolok láttatlanba.
Szóval most keresek egy ilyen dobozt, minél nagyobb méretben, csütörtökig. Aztán feladom, és elmegyek az ékszerészhez.

Nincs is jobb dolog, mint munkából rögtön moziba menni. De tényleg. Tegnap ki is használtuk a hétvégét (na meg a nagyszülőket), és megnéztük az "Alice csodaországban" című filmet.
Mivel ugye nagy rajongója vagyok Tim Burton munkásságának, és a napokban mutatták be a filmet, ez a program kézenfekvőnek tűnt.

Itt jegyezném meg kedves szülőtársaim felé, hogy ha egy filmnek olyan címe van, mint egy ismert mesének, esetleg animációs, vagy rajzfilm, azért legyenek szívesek tájékozódni, mielőtt kiskorú csemetéikkel beülnek a moziba. Vagy ne csodálkozzanak azon, ha fent említett gyermekeik sikítozva ébrednek az éjszaka közepén, és még lepedőt is kell alattuk cserélni. Igazából nem is értem ezeket.

Vissza térve a filmre, nem volt rossz. Úgy értem, hozta a Burtoni színvonalat (talán egy kissé alá is ment). A Szív királynő, és a Bolondos Kalapos (Április bolondja a könyvben?) nagyon rendben van. Naná. Két nagy névről van szó. Alíz olyan... semmilyen. A Fehér királynő a fehér hajával, és a vastag, fekete szemöldökével elmehetne transzvesztitának. Viszont a meglévő kettő mellé, befogadnám a vigyori macskát. De a vége az valami csapnivaló klisé. Kb. arról szól, hogy kimászok a lyukból, és mindenkinek megmondom a magamét. És még a végefőcímen a zene is szar.

Nem ragozom tovább. A többit olvassátok inkább Human tollából. Remélem Tim Burton legközelebbi filme már jobb lesz. De ha kijön dvd-n, ez is bekerül természetesen a gyűjteménybe.

Megjöttek a márciusi hátterek. Hát, kérem...

Szeretem az "ilyen volt, ilyen lett" képeket. Itt egy videó a budai várról. Egyszerre megdöbbentő, és fájdalmas látvány.

Valamiért napok óta ezt dúdolom:

Ha már búcsú. A windows 7 után megszabadultam végre a D100-tól is. Nem, nem volt vele semmi gondom, ha csak nem annyi, hogy Canon-hoz vannak cuccaim, és egy márka váltás sokba került volna. Így most 350D, vagy 400D-t nézegetek. Az e-bay-en. Bár ott még nem vásároltam, de akkora az árbeli különbség, hogy míg a vaterán 100.000 forint körül van egy géptest, addig a külföldi oldalon már 30-40.000-ért egész szép fényképezőgépeket lehet kapni.

Persze, mint mindig, most is csak nézelődöm. A vágyaim tárgyához hiányzik az a pár ezer forint. De a laptop is meglett, hát bizakodom.

Mellékesen leírom, mert a vevő pár napig telefonálgatott, hogy a D100-ra rakott Nikon objektívnél "F E E" hibát észlel a gép. Ő is megtehette volna, hogy megkeresi a neten, de rám hárult a feladat (aztán felhívott, miután megírtam neki, és elmagyarázta a miértet, és a hogyant). Tehát a megoldás:

F E E villog: probléma: A lencse fényrekesz gyűrűje nincs lezárva a minimum fényrekeszen.Megoldás: Rögzítse a gyűrűt a minimum fényrekeszen. (legnagyobb f / szám)

Ma végérvényesen, vagy legalábbis  egy jó időre megszabadultam a windows 7-től. Nem volt vele különösebb bajom, maximum a webkamerát nem ismerte fel, azt meg nem használjuk túl sokszor. Bár karácsonykor bosszantó volt ez a hiányossága.

Ahogy mondtam, nem volt sok baj vele. Szép, meg gyors, és van benne pár üdvözlendő funkció, mint például, ha a startmenüben rákattintok a képek menüpontra, akkor minden, a gép összes merevlemezén fellelhető fotót megmutatja. Ugyanez a helyzet a filmekkel, zenékkel. Na meg a tálcája fenomenális. Végre nem volt tele az asztalom ikonokkal.

Na de húsz giga hely? És csak egy alap telepítés. Mellé még az a pár program, ami feltétlenül szükséges a normális működéshez, ha hagyott volna helyet. Tudom, most azt mondják az okosok, meg a terra-giga mániások, hogy "mé nem vesző ikszezer gigásat, oszt nem sírna a szájad", de köszönöm, az eddigi lemezek is jól vannak (lekopogom), és nem szándékozom csak ezért kiadni tízen-huszonezret (meg újra particionálni, meg újraformázni, miközben sakkozok a sok filmmel, képpel, zenével, meg mindenféle lommal).

Ráadásul a céges Xp ingyen van, meg legális. És van olyan program, amitől úgy néz ki, mint ha hetes lenne. Szóval nem sír a szám.

Közel három év kihagyás után, Eperkém ma újra elkezdett dolgozni a magyar egészségügyben. (Egy új blogot is  ír az előzményekről) 
Kicsit felborul az eddigi jól megszokott napirend, ami Kispipi érkeztével alakult ki. Ha délelőttös vagyok, akkor nagymama jön hozzánk felvigyázni, ha délutános, akkor én viszem át ebédre a csemetét. Még az éjszakás hét gubancos egy kicsit, mert ha alszom, akkor a hangerőt a minimumra kellene csökkenteni a hálószobán kívül, de a múltkori "éles" próbán nem szerepelt fényesen a család. Mondjuk azt még kihevertem. Szabad hetemen viszont én magam leszek a pesztonka. Ez azt is jelenti, hogy fel kell nőnöm a feladathoz, és igazán apának kell lennem. Akármit is jelentsen ez.

Egészen novemberig bonyolódik így az életünk, amikor is a pöttöm már elviekben megérett az óvodára.

Délelőtt küldött egy üzenetet Kedvesem, hogy mennyire hiányzunk neki, aztán meg is beszéltük, hogy most már meg tudja érteni, mikor én is ilyeneket írok neki, egy-egy túl hosszúnak tűnő napon. Nehéz az elszakadás.

Egy kicsit még színházas vagyok. Talán sosem vetkőzöm le ezt a meggyőződésemet. Véremmé vált. S egyik kedvenc műfajom a commedia dell'arte. Az évek folyamán sokszor volt szerencsém hozzá.
Amby-ék karneváli bejegyzése emlékeztetett arra, hogy régen elhatároztam, összegyűjtöm a "nevesebb" maszkokat. Sajnos csak egy Zanni álarcig jutottam. Bár lett volna lehetőségem pár "alap szereplő" begyűjtésére, mint Pulcinella, Pantalone, vagy egy gyönyörű Colombina, előbb kellett lelépnem a színházból, mint hogy gyűjteményemet gazdagíthattam volna.

S ha már karnevál, a tipikus velencei maszkokról nem is beszéltem, pedig annyi féle-fajta van, hogy meg sem bírnám számolni. Pestis doktor, macska, nap, hold... Egyik szebb, mint a másik. De régi vágyam mégis egy egyszerű Bauta.

Foto: Francesca Fabbrizi

Kb. tíz éve olvastam (na jó, nem teljesen)egy agyament sci-fi könyvet, amiben a főhős egy hacker, aki a tarkóján lévő csatlakozóba dugja a netkábelt. Általában mindenkinek volt csatlakozója, mint a mátrixban. Ezek akkor még nem hallottak a wifis homloklebenyről, vagy a bluetooth-os hipotalamuszról? Szóval nekem is ilyesmire lenne szükségem, hogy a fürdés közben megfogalmazódott gondolatok ne vesszenek el. Kis családom nem igazán kultiválja, ha a fürdőből kiugorva, egy szál törülközőben pattanok a gép elé írni.

Bár van ennek a dolognak egy hátulütője. Képzeld el, mi van akkor, ha egy hacker megtámadja az embert. Behatol az ember fejébe, és nyom egy format c-t, a szerencsétlen meg ott áll a zebra közepén, üveges tekintettel, és csorgó nyállal? Vagy egyszerűen csak átprogramoznak?

Azt hiszem, marad ez a megoldás.